Hi, gurls. :D
First of all: Boldog nőnapot nektek! :*
Szóval, térjünk a lényegre... Szörnyen hosszú késéssel, de bizony jól láttok, mert egy új rész született meg. Bocsánatot kérek, hogy ilyen sokáig kellett várnotok erre a (szerintem) elég unalmas részre, de azért remélem, még mellettem álltok és tetszeni fog nektek!
A Facebook-csoport továbbra is működik és nagy örömömre bővül is az emberkék számával, szóval ha esetleg még nem vagy tagja, akkor a lentebb feltüntetett linkre kattintva máris azzá válhatsz.
Ezenkívül, ha még nem iratkoztál fel a blogra, akkor tedd meg nyugodtan és egy kommentért sem haragszom meg! ;)
Ennyi lettem volna
Jó olvasást! :*
FB-csoport: We need to be together
-------------------------------------------------------------
Calummel megköszörültük a torkunkat, aztán hátat fordítottam a srácnak és megfogtam a kislány apró kezét.
- Megetted a pudingot? - vezettem a szobám felé, hogy felkapjak magamra egy pólót; egy fehér alapon zöld mosolygós kiwit ábrázoló rövid ujjút választottam, mert jó poénnak gondoltam. Ehhez egy fehér inget párosítottam. Eközben Nickyvel megbeszéltük, hogy mivel elfogyasztotta a csokis finomságot, ezért máris indulunk a játszótérre.
Lesiettünk a lépcsőn, majd be a konyhába, ahol teljes rend volt. Átlépkedtem a nappaliba. Calum épp az egyik pólóját öltötte magára. Inkább visszafordultam, így újra a konyhába kerültem. Nickynek már hűlt helye sem volt ott. Gondoltam, hogy az előszobában lesz. A kiwi még nem volt ott, ezért fordultam egyet, így szólva:
- Cal...
Épp akkor lépett be a konyhába, így sikeresen nekiütköztem.
- Hoppá - fogta meg két nagy tenyerével a vállamat. Közelségétől biztosan elpirultam, főleg a fürdőszobában történtek után. Nem mertem ránézni sem, ezért inkább csak megfordultam. Az előszobában segítettem a még mindig a cipőjével bajlódó Nickynek, aztán én is beleléptem lábbelijeimbe. Mindannyian elkészültünk, így kiléptünk a házból. Bezártam a házunk ajtaját, aztán lesiettem a lépcsőn Calhez és Nickyhez, akik egymás kezét fogva vártak rám. Én is megfogtam a kislány másik szabad kezét.
- Lecsúsztok majd velem a csúszdán? - kérdezte.
- Ha szeretnéd - vontam vállat.
Elég gyorsan a térre értünk. Ott a szőke kislány megiramozta a hintákat. Mi Callel félreálltunk, hogy ne legyünk útban.
- Tetszik a pólód - szólalt meg egy idő után.
- Nekem is - mosolyogtam fel rá.
Ő is engem bámult egy gyönyörű mosollyal az arcán. Széttárta karjait, hogy bújjak oda hozzá. Természetesen gondolkodás nélkül közelebb léptem a kiwihez. Átkaroltam a hátát, ő meg a derekamat.
- Holnap és holnap után is lesz koncertünk - mondta.
- Nem gond.
- De akkor nem tudok segíteni.
- Dehogynem tudsz! - simítottam meg a hátát - Attól még nyugodtan hozzánk jöhetsz a koncert után. Majd odaadom a kulcsaimat - ajánlottam fel.
- Biztos? - tolt el egy picit magától.
Karjaival még mindig átkarolta a derekamat, én meg apró kezeimet a mellkasához nyomtam.
- Biztonságot adsz. Főleg éjszaka. Most is félnék így, hogy már sötétedik, de te itt vagy és ez megnyugtat - magyaráztam mosolyogva.
- Ez jólesik - mosolygott ő is.
- Férfiből vagy és ti biztonságot adtok a másik nemnek! - böktem meg a pofiját. Elnevette magát, aztán egy puszit nyomott a homlokomra.
Elváltunk egymástól, így újra mellé álltam. Csendben figyeltük, ahogy Nicky szinte uralja a játszóteret.
- Megnézed, mennyi az idő? - pillantottam Calre hosszú percek múltán.
- Fél hét - felelte. - Huh, gyorsan eltelt az idő.
- Nagyon - értettem vele egyet. - Tényleg, még a kisboltba is be kell térnünk - jutott eszembe, hogy kellenének dolgok ahhoz, hogy tudjunk enni is valamit.
- Akkor menjünk, csak még kiszedem Nickyt a játszótérről - indult a kislányért.
Miután meglett Nicky, megkezdtük utunkat a kisbolthoz. Ők is bejöttek velem. Egy jól megpakolt kosárral értünk a kasszához, ahol megint az a lány szolgált, aki zavarba jött pár napja a kiwitől.
Bepakoltunk a táskába, majd természetesen Cal vitte. Én Nicky kezét fogva sétáltam mellette.
- Mi lesz a vacsora? - kérdezte a kislány.
- Darakása, ha megfelel - néztem le rá.
- Azt szeretem - ásított egyet.
Egy kb. 10 perces séta után estünk be a házba.
Calum bevitte a konyhába a bevásárolt dolgokat, amíg levetkőztettem Nickyt. A kiwi után mentünk, aki már a táskából pakolgatott a pultra.
- Cal, tudsz főzni darakását? - kérdeztem tőle.
- Megpróbálhatok - vont vállat. - Nem lehet nehéz.
- Okés, akkor én megfürdetem Nickyt - ágaskodtam fel a sráchoz, majd egy puszit nyomtam az arcára.
Bevezettem Nickyt a fürdőszobába, ahol aztán megengedtem a csapot és bedugtam a lefolyót. Leráncigáltam a kislányról a ruháit, majd beleültettem a kádba. Ezután felsiettem a szobámba, mert anyáék odarakták a cuccait. Előszedtem a pizsijét, aztán visszatértem a fürdőszobába. Mosdatása közben megint megcélzott néhány kérdéssel.
- Szerelmesek vagytok Calummel? - jött az első.
- Nem - ráztam meg a fejem.
- De tetszik neked - nézett rám.
Csendben maradtam pár percig.
- Lehet - vontam vállat végül mosolyogva.
Miután sikeresen megfürdettem és felöltöztettem a kislányt, csatlakoztunk Calhez a konyhába, ahol ő már kész vacsorával várt minket. Mindannyian jóllaktunk a darakásával, így tele hassal ültünk magunknak a pultnál.
- Álmos vagyok - ásított egyet a kislány.
Cal és én is leszálltunk a bárszékeinkről. A srác felkapta Nickyt, én meg előttük billegtem fel a szobámig. A kislány fog ott aludni, mi Calummel meg majd megoldjuk valahogy.
A kiwi az ágyba tette Nickyt, én meg nyomtam egy puszit a máris félálomban lévő lányka homlokára.
Visszamentünk a konyhába, ahol elrakodtunk magunk után és elhatároztuk, hogy lezuhanyzunk. Én a földszinten, Calum az emeleten vonult be a fürdőszobába.
Jólesett ezután a nap után a frissítő langyos zuhany. Állandóan a fürdőszobában történt dolgok jártak a fejemben. Bizsergett a bőröm Calum érintésére gondolva. És mellesleg elég idétlenül nézhettem ki, ahogy egy óriási vigyorral a fejemen tusoltam.
2015. március 8., vasárnap
2014. október 17., péntek
23. fejezet: Csokis puding
Hali. :)
So, finally sikeresen legépeltem a részt. Hosszú és fájdalmas folyamat volt. :P Remélem, elnyeri tetszéseteket, mégha a vége talán egy kicsit "pikánsra" is sikerült. Várok néhány komit, mert mostanában lecsökkent a számuk, sajnos. :/ Ha valakinek tetszik a sztori, akkor bátran iratkozzon fel vagy csatlakozzon a FB-csoporthoz.
Jó olvasást! :*
FB-csoport: We need to be together
------------------------------------------------------------------------
*Stella szemszöge*
Már majdnem beléptem a konyhába Calumhöz és Nickyhez, amikor a kislány feltett egy kérdést a kiwinek. Kíváncsi voltam a srác válaszára. Sajnos nem jártam szerencsével, mert nem adott rá választ.
- Hány éves vagy? - terelte a témát Cal.
- Három - felelte a kis Nicky.
- Akkor már elég nagy lány vagy - fordult a srác a kislány felé a kezében egy pohár narancslével.
Ekkor beléptem a konyhába.
- Jól hallottam, hogy itt beszélgettek - mondtam Calum mellé lépve.
- Stella - köszöntött kedvesen Nicky.
- Szia - öleltem meg, amikor letette maga mellé a pultra a poharat.
- Összebarátkoztál Calummel? - kérdeztem mosolyogva.
A kislány csak bólintott egyet.
- Szerelmesek vagytok? - jött megint a "szerelem dologgal".
Felnéztem Calumre, aki lenézett rám. Hogy elterelhessük a témát, a srác felkapta a kislány, majd átsietett vele a nappaliba. Kezembe vettem Nicky poharát, aztán utánuk mentem.
- Menjünk el a játszótérre! - kérte a szőkeség kicsit hisztisen.
- Majd délután, de nemsokára dél és akkor ebédelnünk kell - mondtam.
- De biztosan elvisztek? - nézett fel rám Cal öléből.
- Persze - simítottam meg az arcát.
Visszamentem a konyhába, hogy összehozzak valami gyorsabb ebédet számunkra. A hűtőbe nézve nem találtam semmi "maradékot", viszont volt ott egy tálnyi túró, így a B terv jött a képbe, vagyis nekem kellett készítenem valami ehetőt. A túró dobozán található apró cetli szerint még jövőre is jó lesz, úgyhogy már csak tésztát kellett találnom otthon. Szerencsével jártam, így nekiállhattam főzni. Nem nagy ördöngösség elkészíteni egy túrós tésztát. Szerintem jól sikerült nekem is. Legalábbis amikor megkóstoltam, én elégedett voltam az eredménnyel.
Szedtem mindhármunknak egy-egy tányérral, majd megszórtam az adagokat egy kis porcukorral. Ezután szóltam Calnek és Nickynek, hogy befáradhatnak a konyhába.
- Hm... Jó illata van - szaglászott Calum a kislányt a kezében tartva. Leültette a bárányos tányérka elé, amit jómagam is Nickynek szántam. A kiwi helyet foglalt a kislány mellett, én meg a srác bal felén.
- Jó étvágyat nektek - mondtam, majd falatozni kezdtem.
Meglepően jól sikerült a túrós tésztám. Cal és Nicky is megdícsérte a 'művemet'.
A kiwi srác felkapta a kislányt, aztán a nappali felé rohant vele azt kiabálva, hogy "elraboltam a hercegnőt". Mosolyogva néztem utánuk. Már most meglátszik, hogy Calumből jó apuka lesz.
Követtem őket a nappaliba, ahol Cal a kanapén ült, Nicky pedig a fotelben szeretgette a macimat. Helyet foglaltam a kiwi mellett. Mindhárman csendben figyeltük a tévét. Kb. tíz perc múlva megszólalt a kiwi.
- Na, Nicky már társra talált és neked is itt van egy - mutatott magára vigyorogva.
A kislányra pillantottam, aki békésen szunyókált Pinkyn fekve. Ezután Calhez fordultam.
- Jaj, te - vigyorogtam rá, aztán hozzábújtam és átkaroltam a mellkasát a bal karommal, ő meg mindkét karjával a derekamat. Ezután fülig érő mosollyal bámultam a készülék képernyőjét.
Jól esett a pihenő, viszont már lassan negyed négy felé járt az idő, ezért felpattantam a kanapéról és megiramoztam a konyhát, hogy készítsek valami uzsonnát, mielőtt elvisszük Nickyt a játszótérre. Calum kijött utánam.
- Én berakodok a mosogatógépbe - ajánlotta fel segítségét.
- Okés, köszi - mosolyogtam, miközben előszedtem egy fazekat a lenti szekrényből.
- Mi finom fog készülni? - tűnt fel a kiwinek, hogy épp készülök valamire.
- Találtam itthon csokis pudingot uzsira - feleltem.
Miután minden a fazékba került, a tűzhelyre tettem, hogy most már megfőzhessem a pudingot. Pár perce állhattam ott, amikor két kéz fonta körül a hasam. Természetesen a kiwi volt az.
Mosolyogva kavargattam tovább a barna édességet, miközben Cal apró puszikat nyomott a nyakamra.
- Tudtam, hogy szerelmesek vagytok! - szólalt meg mögülünk Nicky.
Calum elnevette magát az újabb célzott puszi közben, így én is felröhögtem. Elengedett a kiwi, aztán a kislányhoz fordult.
- Kialudtad magad kis csillag? - kérdezte tőle kedvesen.
Mivel elkészült a puding, a pultra kikészített tálkákba öntöttem.
- Cal, fog neked kelleni, ami a fazékban maradt? - fordultam a sráchoz.
- Persze - vette ki a kezemből a fakanállal együtt.
Leemeltem a pultról Nicky tálkáját, majd egy kiskanál kíséretével elé tettem. Ekkor Calum az arcom felé nyúlt, majd az orromra kent egy kevés pudingot. Nevetni kezdett. Cselekednem kellett. A fazékba nyúltam, majd becsokizva az ujjam végighúztam Cal arcán.
- Szóval így játszunk? - vigyorodott el.
Maga elé rántott, majd lefogta a karjaimat. Gondosan összecsokizta az arcom. Mikor kiszabadítottam karjaimat, belemártottam a pudingba az ujjaimat. Egy gyors lendülettel megfordultam, aztán máris kipingáltam vele a kiwit. Erre ő azt hiszem dühből megfordított, majd elég rossz helyre nyúlt.
- Na, nem! Te engem nem fogsz letaperolni! - mérgedtem fel. Elléptem tőle.
- Oké, bocsi Stella! - jött utánam az emeletre.
- Hallod, sajnálom! Csak jó poénnak tűnt, hogy ott hagyjam a kézlenyomatomat - magyarázkodott.
Besiettem a fürdőszobába. Ott lerántottam magamról a pólómat, így melltartóban álltam a kiwivel szemben, aki nem engedett ki a mosdóból.
- Bocsánat! - kért tőlem újra elnézést barna szemeivel a dekoltázsomat szuggerálva.
- Velem ilyennel nem fogsz poénkodni! - néztem fel rá. Arca csokis volt, így elnevettem magam. Ő is elmosolyodott.
Felé nyújtottam jobb karomat, hogy közelebb jöjjön és letörölhessem az arcáról a pudingot. Megfogta kezemet. Nagy tenyerében az enyém elveszett. Bevizeztem a másik kezemet, majd letöröltem vele a csokit Cal arcáról. Megtöröltem egy száraz törölközővel. Ekkor tűnt fel, hogy a pólója is olyan lett. A sötét anyag széléhez nyúltam. A kiwi értette, mit akarok, ezért segített leszedni magáról a ruhadarabot. Nevetve nézett rám. Most tűntek fel aranyos nevető ráncai szemei sarkában. Elmosolyodtam a látványon. A srác felemelte a karját. Elképzelésem sem volt, mi akarhat, de nem léptem vissza, sőt, már szinte vártam, mikor érint meg. Puha ujjaival a vállamhoz ért, majd végighúzta őket a bal karomon. Mosolyogva figyeltem műveletét. Felnéztem csillogó, vággyal teli szemeibe. Rózsaszín és telt ajkai elváltak egymástól. Úgy éreztem, most rajtam a sor, ezért felemeltem rövid karomat és apró, vékony ujjaimat a mellkasára tettem. Onnan lassan csúsztattam őket végig felsőtestén. Majdnem az alsónadrágja széléhez értem, amikor Nicky vékony hangja hallatszott a hátam mögül:
- Akkor elvisztek a játszótérre?
So, finally sikeresen legépeltem a részt. Hosszú és fájdalmas folyamat volt. :P Remélem, elnyeri tetszéseteket, mégha a vége talán egy kicsit "pikánsra" is sikerült. Várok néhány komit, mert mostanában lecsökkent a számuk, sajnos. :/ Ha valakinek tetszik a sztori, akkor bátran iratkozzon fel vagy csatlakozzon a FB-csoporthoz.
Jó olvasást! :*
FB-csoport: We need to be together
------------------------------------------------------------------------
*Stella szemszöge*
Már majdnem beléptem a konyhába Calumhöz és Nickyhez, amikor a kislány feltett egy kérdést a kiwinek. Kíváncsi voltam a srác válaszára. Sajnos nem jártam szerencsével, mert nem adott rá választ.
- Hány éves vagy? - terelte a témát Cal.
- Három - felelte a kis Nicky.
- Akkor már elég nagy lány vagy - fordult a srác a kislány felé a kezében egy pohár narancslével.
Ekkor beléptem a konyhába.
- Jól hallottam, hogy itt beszélgettek - mondtam Calum mellé lépve.
- Stella - köszöntött kedvesen Nicky.
- Szia - öleltem meg, amikor letette maga mellé a pultra a poharat.
- Összebarátkoztál Calummel? - kérdeztem mosolyogva.
A kislány csak bólintott egyet.
- Szerelmesek vagytok? - jött megint a "szerelem dologgal".
Felnéztem Calumre, aki lenézett rám. Hogy elterelhessük a témát, a srác felkapta a kislány, majd átsietett vele a nappaliba. Kezembe vettem Nicky poharát, aztán utánuk mentem.
- Menjünk el a játszótérre! - kérte a szőkeség kicsit hisztisen.
- Majd délután, de nemsokára dél és akkor ebédelnünk kell - mondtam.
- De biztosan elvisztek? - nézett fel rám Cal öléből.
- Persze - simítottam meg az arcát.
Visszamentem a konyhába, hogy összehozzak valami gyorsabb ebédet számunkra. A hűtőbe nézve nem találtam semmi "maradékot", viszont volt ott egy tálnyi túró, így a B terv jött a képbe, vagyis nekem kellett készítenem valami ehetőt. A túró dobozán található apró cetli szerint még jövőre is jó lesz, úgyhogy már csak tésztát kellett találnom otthon. Szerencsével jártam, így nekiállhattam főzni. Nem nagy ördöngösség elkészíteni egy túrós tésztát. Szerintem jól sikerült nekem is. Legalábbis amikor megkóstoltam, én elégedett voltam az eredménnyel.
Szedtem mindhármunknak egy-egy tányérral, majd megszórtam az adagokat egy kis porcukorral. Ezután szóltam Calnek és Nickynek, hogy befáradhatnak a konyhába.
- Hm... Jó illata van - szaglászott Calum a kislányt a kezében tartva. Leültette a bárányos tányérka elé, amit jómagam is Nickynek szántam. A kiwi helyet foglalt a kislány mellett, én meg a srác bal felén.
- Jó étvágyat nektek - mondtam, majd falatozni kezdtem.
Meglepően jól sikerült a túrós tésztám. Cal és Nicky is megdícsérte a 'művemet'.
A kiwi srác felkapta a kislányt, aztán a nappali felé rohant vele azt kiabálva, hogy "elraboltam a hercegnőt". Mosolyogva néztem utánuk. Már most meglátszik, hogy Calumből jó apuka lesz.
Követtem őket a nappaliba, ahol Cal a kanapén ült, Nicky pedig a fotelben szeretgette a macimat. Helyet foglaltam a kiwi mellett. Mindhárman csendben figyeltük a tévét. Kb. tíz perc múlva megszólalt a kiwi.
- Na, Nicky már társra talált és neked is itt van egy - mutatott magára vigyorogva.
A kislányra pillantottam, aki békésen szunyókált Pinkyn fekve. Ezután Calhez fordultam.
- Jaj, te - vigyorogtam rá, aztán hozzábújtam és átkaroltam a mellkasát a bal karommal, ő meg mindkét karjával a derekamat. Ezután fülig érő mosollyal bámultam a készülék képernyőjét.
Jól esett a pihenő, viszont már lassan negyed négy felé járt az idő, ezért felpattantam a kanapéról és megiramoztam a konyhát, hogy készítsek valami uzsonnát, mielőtt elvisszük Nickyt a játszótérre. Calum kijött utánam.
- Én berakodok a mosogatógépbe - ajánlotta fel segítségét.
- Okés, köszi - mosolyogtam, miközben előszedtem egy fazekat a lenti szekrényből.
- Mi finom fog készülni? - tűnt fel a kiwinek, hogy épp készülök valamire.
- Találtam itthon csokis pudingot uzsira - feleltem.
Miután minden a fazékba került, a tűzhelyre tettem, hogy most már megfőzhessem a pudingot. Pár perce állhattam ott, amikor két kéz fonta körül a hasam. Természetesen a kiwi volt az.
Mosolyogva kavargattam tovább a barna édességet, miközben Cal apró puszikat nyomott a nyakamra.
- Tudtam, hogy szerelmesek vagytok! - szólalt meg mögülünk Nicky.
Calum elnevette magát az újabb célzott puszi közben, így én is felröhögtem. Elengedett a kiwi, aztán a kislányhoz fordult.
- Kialudtad magad kis csillag? - kérdezte tőle kedvesen.
Mivel elkészült a puding, a pultra kikészített tálkákba öntöttem.
- Cal, fog neked kelleni, ami a fazékban maradt? - fordultam a sráchoz.
- Persze - vette ki a kezemből a fakanállal együtt.
Leemeltem a pultról Nicky tálkáját, majd egy kiskanál kíséretével elé tettem. Ekkor Calum az arcom felé nyúlt, majd az orromra kent egy kevés pudingot. Nevetni kezdett. Cselekednem kellett. A fazékba nyúltam, majd becsokizva az ujjam végighúztam Cal arcán.
- Szóval így játszunk? - vigyorodott el.
Maga elé rántott, majd lefogta a karjaimat. Gondosan összecsokizta az arcom. Mikor kiszabadítottam karjaimat, belemártottam a pudingba az ujjaimat. Egy gyors lendülettel megfordultam, aztán máris kipingáltam vele a kiwit. Erre ő azt hiszem dühből megfordított, majd elég rossz helyre nyúlt.
- Na, nem! Te engem nem fogsz letaperolni! - mérgedtem fel. Elléptem tőle.
- Oké, bocsi Stella! - jött utánam az emeletre.
- Hallod, sajnálom! Csak jó poénnak tűnt, hogy ott hagyjam a kézlenyomatomat - magyarázkodott.
Besiettem a fürdőszobába. Ott lerántottam magamról a pólómat, így melltartóban álltam a kiwivel szemben, aki nem engedett ki a mosdóból.
- Bocsánat! - kért tőlem újra elnézést barna szemeivel a dekoltázsomat szuggerálva.
- Velem ilyennel nem fogsz poénkodni! - néztem fel rá. Arca csokis volt, így elnevettem magam. Ő is elmosolyodott.
Felé nyújtottam jobb karomat, hogy közelebb jöjjön és letörölhessem az arcáról a pudingot. Megfogta kezemet. Nagy tenyerében az enyém elveszett. Bevizeztem a másik kezemet, majd letöröltem vele a csokit Cal arcáról. Megtöröltem egy száraz törölközővel. Ekkor tűnt fel, hogy a pólója is olyan lett. A sötét anyag széléhez nyúltam. A kiwi értette, mit akarok, ezért segített leszedni magáról a ruhadarabot. Nevetve nézett rám. Most tűntek fel aranyos nevető ráncai szemei sarkában. Elmosolyodtam a látványon. A srác felemelte a karját. Elképzelésem sem volt, mi akarhat, de nem léptem vissza, sőt, már szinte vártam, mikor érint meg. Puha ujjaival a vállamhoz ért, majd végighúzta őket a bal karomon. Mosolyogva figyeltem műveletét. Felnéztem csillogó, vággyal teli szemeibe. Rózsaszín és telt ajkai elváltak egymástól. Úgy éreztem, most rajtam a sor, ezért felemeltem rövid karomat és apró, vékony ujjaimat a mellkasára tettem. Onnan lassan csúsztattam őket végig felsőtestén. Majdnem az alsónadrágja széléhez értem, amikor Nicky vékony hangja hallatszott a hátam mögül:
- Akkor elvisztek a játszótérre?
2014. október 10., péntek
22. fejezet: Van szerelmed?
Hejhó. :D
Tudom, elég hosszú időre eltűntem, de most itt vagyok az új résszel, amit remélem már vártatok. Nagyon örülnék néhány kommentnek vagy új feliratkozónak. Ezenkívül csatlakozhattok a Facebookon nyílt csoporthoz is.
Jó olvasást! :*
FB-csoport: We need to be together
----------------------------------------------------------------------
*Calum szemszöge*
Reggel hunyorogva néztem körül a szobában, amit teljesen bevilágítottak a nap sugarai. Stella már nem feküdt mellettem, ezért villámgyorsan ültem fel az ágyban. Kicsit megnyugtatott, hogy a nagy medvéje továbbra is a kanapén ült farkasszemet nézve velem. Ash, Luke és Mikey még mindig aludtak.
Megdörzsöltem a szemem. Amikor újra feltárult számomra a "világ", Stellát találtam előttem állva.
- Jó reggelt! - suttogta kedvesen.
Felé nyújtottam a kezem. Ő megfogta, én meg abban a pillanatban magamra rántottam őt, így a tegnap reggeli helyzetünkbe kerültünk. Egy óriási vigyorral az arcomon figyeltem enyhén rózsaszínes árnyalatú arcát.
- Szia - suttogtam, majd egy puszit céloztam a nyakára.
Mivel ugyebár rajtam feküdt, két apró tenyerét a mellkasomra tette, úgy támasztva magát. Én körülöleltem a derekát két karommal és erősen tartottam, hogy közel érezzem őt magamhoz. Valahogy ez megnyugtat és erővel tölt fel.
Feltűnt, hogy ismét zavarba hoztam Stellát egy kicsit.
- Cal - kezdett bele mondanivalójába. - Előbb beszéltem telefonon anyával. Sietnem kéne haza, mert rám bíztak egy kislányt, amíg a szüleim a lány szüleivel egy három napos orvosi útra mennek. Megkérdeztem anyámat, hogy ha lenne kedved, akkor segíthetnél-e, mert tudod, nemsokára elutazol és utána már nem találkozunk - beszéde végére elhallgatott. Ha jól gondolom, akkor valószínűleg a pár napon belül bekövetkező elutazásom érintette őt ennyire érzékenyen. Bizonytalanná és teljesen törékennyé - akárcsak egy porcelánbaba - vált.
- Ilyet ne mondj, hogy nem találkozunk! Igenis fogunk! - korholtam őt. - Amúgy szívesen segítek - váltottam kedvesebbre.
- Rendben, akkor induljunk hozzánk - tört ki karjaim közül.
Mosolyogva figyeltem, ahogy előkapta nadrágja zsebéből a telóját és már tárcsázott is.
Én is kiszálltam az ágyból, majd előszedtem mára egy pólót és átöltöztem. Az elkövetkezendő három napra is pakoltam magamnak cuccokat, hiszen akkor nem jövök ide vissza.
Eközben felébredtek a srácok is, akiknek elhadartuk a dolgokat, majd útnak indultunk Stelláékhoz. Mivel nagy léptekkel róttuk az utcákat, elég gyorsan odaértünk. Az előszobába lépve négy felnőtt közé érkeztünk.
- Na, végre itt vagytok! - fogadott minket Natalie.
- Jó napot! - köszöntem mindannyiuknak, majd inkább hogy ne legyek útban átsiettem a nappaliba. A hátizsákomat és Pinkyt a fapadlóra tettem.
- Szia. Te ki vagy? - hallottam egy kedves vékonyka hangocskát a hátam mögül.
Megfordultam, így szembekerültem az előttem álló kislánnyal.
- Szia, Calum vagyok - mosolyogtam.
- Te fogsz rám vigyázni? - érdeklődött, miközben tengerkék szemeivel az enyéimbe meredt.
- Én is - feleltem. - De téged hogy hívnak? - guggoltam le hozzá.
- Nicky - mondta.
- Szép neved van - dicsértem meg az eléggé ráillő nevet.
A kislány szégyenlősen elmosolyodott és lecsapta a fejét. Nagyon aranyos volt.
- Szomjas vagyok - szólt halkan.
- Akkor gyere, átmegyünk a konyhába - egyenesedtem fel, majd a kezemet nyújtottam neki. Szimpatikusnak találhatott, mert megfogta. Átsétáltunk a konyhába, ahol felemeltem a kislányt, majd a pultra ültettem.
- Van szerelmed? - lepett meg egy újabb kérdéssel mögülem, miközben levettem egy poharat a szekrény polcáról. Egyébként nagyon váratlanul ért.
Tudom, elég hosszú időre eltűntem, de most itt vagyok az új résszel, amit remélem már vártatok. Nagyon örülnék néhány kommentnek vagy új feliratkozónak. Ezenkívül csatlakozhattok a Facebookon nyílt csoporthoz is.
Jó olvasást! :*
FB-csoport: We need to be together
----------------------------------------------------------------------
*Calum szemszöge*
Reggel hunyorogva néztem körül a szobában, amit teljesen bevilágítottak a nap sugarai. Stella már nem feküdt mellettem, ezért villámgyorsan ültem fel az ágyban. Kicsit megnyugtatott, hogy a nagy medvéje továbbra is a kanapén ült farkasszemet nézve velem. Ash, Luke és Mikey még mindig aludtak.
Megdörzsöltem a szemem. Amikor újra feltárult számomra a "világ", Stellát találtam előttem állva.
- Jó reggelt! - suttogta kedvesen.
Felé nyújtottam a kezem. Ő megfogta, én meg abban a pillanatban magamra rántottam őt, így a tegnap reggeli helyzetünkbe kerültünk. Egy óriási vigyorral az arcomon figyeltem enyhén rózsaszínes árnyalatú arcát.
- Szia - suttogtam, majd egy puszit céloztam a nyakára.
Mivel ugyebár rajtam feküdt, két apró tenyerét a mellkasomra tette, úgy támasztva magát. Én körülöleltem a derekát két karommal és erősen tartottam, hogy közel érezzem őt magamhoz. Valahogy ez megnyugtat és erővel tölt fel.
Feltűnt, hogy ismét zavarba hoztam Stellát egy kicsit.
- Cal - kezdett bele mondanivalójába. - Előbb beszéltem telefonon anyával. Sietnem kéne haza, mert rám bíztak egy kislányt, amíg a szüleim a lány szüleivel egy három napos orvosi útra mennek. Megkérdeztem anyámat, hogy ha lenne kedved, akkor segíthetnél-e, mert tudod, nemsokára elutazol és utána már nem találkozunk - beszéde végére elhallgatott. Ha jól gondolom, akkor valószínűleg a pár napon belül bekövetkező elutazásom érintette őt ennyire érzékenyen. Bizonytalanná és teljesen törékennyé - akárcsak egy porcelánbaba - vált.
- Ilyet ne mondj, hogy nem találkozunk! Igenis fogunk! - korholtam őt. - Amúgy szívesen segítek - váltottam kedvesebbre.
- Rendben, akkor induljunk hozzánk - tört ki karjaim közül.
Mosolyogva figyeltem, ahogy előkapta nadrágja zsebéből a telóját és már tárcsázott is.
Én is kiszálltam az ágyból, majd előszedtem mára egy pólót és átöltöztem. Az elkövetkezendő három napra is pakoltam magamnak cuccokat, hiszen akkor nem jövök ide vissza.
Eközben felébredtek a srácok is, akiknek elhadartuk a dolgokat, majd útnak indultunk Stelláékhoz. Mivel nagy léptekkel róttuk az utcákat, elég gyorsan odaértünk. Az előszobába lépve négy felnőtt közé érkeztünk.
- Na, végre itt vagytok! - fogadott minket Natalie.
- Jó napot! - köszöntem mindannyiuknak, majd inkább hogy ne legyek útban átsiettem a nappaliba. A hátizsákomat és Pinkyt a fapadlóra tettem.
- Szia. Te ki vagy? - hallottam egy kedves vékonyka hangocskát a hátam mögül.
Megfordultam, így szembekerültem az előttem álló kislánnyal.
- Szia, Calum vagyok - mosolyogtam.
- Te fogsz rám vigyázni? - érdeklődött, miközben tengerkék szemeivel az enyéimbe meredt.
- Én is - feleltem. - De téged hogy hívnak? - guggoltam le hozzá.
- Nicky - mondta.
- Szép neved van - dicsértem meg az eléggé ráillő nevet.
A kislány szégyenlősen elmosolyodott és lecsapta a fejét. Nagyon aranyos volt.
- Szomjas vagyok - szólt halkan.
- Akkor gyere, átmegyünk a konyhába - egyenesedtem fel, majd a kezemet nyújtottam neki. Szimpatikusnak találhatott, mert megfogta. Átsétáltunk a konyhába, ahol felemeltem a kislányt, majd a pultra ültettem.
- Van szerelmed? - lepett meg egy újabb kérdéssel mögülem, miközben levettem egy poharat a szekrény polcáról. Egyébként nagyon váratlanul ért.
2014. szeptember 17., szerda
1. díj ~ Liebster Award
Embereeeek!!!!!!
Már a bejegyzés címéből kivehettétek, hogy miről is van szó, hisz elég nyilvánvaló, de igen megkaptam az első díjamat erre a blogra! Egyszerűen nincsenek rá szavak, hogy mennyire jól esik és milyen boldog vagyok! Tényleg nagyon köszönöm Calum Irwinnek, hogy engem is besorolt a többi megjelölt emberkéje közé!
Ha pedig már hálákodni kezdtem, akkor szeretném nektek most itt megköszönni, hogy vagytok nekem és támogattok a munkámban! El sem tudjátok képzelni, hogy mennyire jól tud esni! Imádlak titeket és remélem, hogy továbbra is velem tartotok majd! <3
Most pedig akkor kezdjünk bele a díjhoz tartozó feladatokba. :D
Szabályok:
- Írd ki, kitől van!
- Írj 11 dolgot magadról!
- Válaszolj 11 kérdésre!
- Írj 11 kérdést!
- Küld tovább 11 embernek!
11 dolog rólam:
1. Szlovákiai magyar vagyok.
2. 16 éve boldogítom a szüleimet, illetve az egész családot.
3. Ezenkívül még van két blogom, amiből egyet már befejeztem.
4. Van két nővérem, akik az átlagnál sokkal idősebbek tőlem, ugyanis úgymond "kései gyermek" vagyok.
5. Könyvelői, gépészeti, menedzseri és vállalat vezetői szakra járok egy (szerintem) eléggé jó suliba (el tudom képzelni, hogy ez mennyire érdekelhet titeket, sorry).
6. Magas szintű (ha írhatom így) önbizalomhiányban szenvedek. :/ Nagy lelkierő kellett ahhoz, hogy a nyilvánosság elé tárjam az írásaimat.
7. Szinte anyanyelvi szinten beszélem az angolt, de persze azért még nekem is van mit tanulnom.
8. Magyarországon és Ausztrián kívül még nem jártam messzebb külfüldi országokban.
9. Félig vérbeli magyar vagyok, mert a nagypapám Magyarországról származott.
10. Muszáj németet is tanulnom.
11. Gyakran eléggé döntésképtelen tudok lenni, sajnos. :/
11 kérdés:
1. Kedvenc színed? - Minden színt szeretek, de a türkiz és a fekete a fav, mert utóbbi mindenhez passzol.
2. Kedvenc sorozat? - Bár mégcsak az első évadot néztem végig a nyári szünet alatt, de a Vámpírnaplók nagyon megfogtak.
3. Mennyi időbe telik megírnod egy részt? - Akár több órát is képes vagyok eltölteni vele a folytonos javítgatások miatt, mert gyakori, hogy nem vagyok megelégedve egy kifejezéssel és akkor az egész mondatot át kell gondolnom.
4. Kedvenc film? - A macskám, a családom és a fiúk hosszú ideig a bestem volt, de most azt hiszem áttértem Az apró bökkenő címűre. Apropó, ha nem láttad még, akkor okvetlen pótold be! ;)
5. Milyen zenéket szeretsz? - Persze, elsősorban 5SOS orrba-szájba. :D Egyébként minden félét szeretek a lényeg, hogy megfeleljen az ízlésemnek és megfogjon a dallama, bár a romantikusabbak talán közelebb állnak hozzám.
6. Van valami hobbid? - Elsősorban az írás. Esetleg a zene hallgatás, ha az hobbinak számíható? :D
7. Ki a kedvenced a 5SOS-ből? - Először Luke volt a kedvencem a 5SOS-ből, aztán áttértem Calumre, most pedig megint visszatértem a szöszihez. Nem tehetek erről, egyszerűen lehetetlen választani négyőjük közül! poor me :(
8. Valami cikis sztori? - Per pillanat semmi nem ugrik be, de biztosan volt már jó néhány kínos esetem.
9. Van tervben egy új blog? - Most kezdtem a Fire nevezetűt, de ugye tervek mindig vannak. ;)
10. Mit jelentenek számodra az olvasóid? - A világot azt hiszem, hisz nálkülük nem tartanék itt. :3
11. Egy dolog, amit nagyon szeretnél megkapni a jövőben? - Bár ezt nem hiszem, hogy kapnám, de nagyon szeretnék elutazni Amerikába vagy Angliába.
Emberkék, akiknek én küldöm a díjat:
Emily Night - Szerelem a láthatáron
Miss Edina - Hello Mr. Hemmings
Rivnyák A. Loretta - Wherever you are [Luke Hemmings Fanfiction]
Hope Higgings - Wrapped around your finger
Nirvana (bocsi, nem tudom az igazi neved, de így említetted magad a blogod chatjén) - Murder
Már a bejegyzés címéből kivehettétek, hogy miről is van szó, hisz elég nyilvánvaló, de igen megkaptam az első díjamat erre a blogra! Egyszerűen nincsenek rá szavak, hogy mennyire jól esik és milyen boldog vagyok! Tényleg nagyon köszönöm Calum Irwinnek, hogy engem is besorolt a többi megjelölt emberkéje közé!
Ha pedig már hálákodni kezdtem, akkor szeretném nektek most itt megköszönni, hogy vagytok nekem és támogattok a munkámban! El sem tudjátok képzelni, hogy mennyire jól tud esni! Imádlak titeket és remélem, hogy továbbra is velem tartotok majd! <3
Most pedig akkor kezdjünk bele a díjhoz tartozó feladatokba. :D
Szabályok:
- Írd ki, kitől van!
- Írj 11 dolgot magadról!
- Válaszolj 11 kérdésre!
- Írj 11 kérdést!
- Küld tovább 11 embernek!
11 dolog rólam:
1. Szlovákiai magyar vagyok.
2. 16 éve boldogítom a szüleimet, illetve az egész családot.
3. Ezenkívül még van két blogom, amiből egyet már befejeztem.
4. Van két nővérem, akik az átlagnál sokkal idősebbek tőlem, ugyanis úgymond "kései gyermek" vagyok.
5. Könyvelői, gépészeti, menedzseri és vállalat vezetői szakra járok egy (szerintem) eléggé jó suliba (el tudom képzelni, hogy ez mennyire érdekelhet titeket, sorry).
6. Magas szintű (ha írhatom így) önbizalomhiányban szenvedek. :/ Nagy lelkierő kellett ahhoz, hogy a nyilvánosság elé tárjam az írásaimat.
7. Szinte anyanyelvi szinten beszélem az angolt, de persze azért még nekem is van mit tanulnom.
8. Magyarországon és Ausztrián kívül még nem jártam messzebb külfüldi országokban.
9. Félig vérbeli magyar vagyok, mert a nagypapám Magyarországról származott.
10. Muszáj németet is tanulnom.
11. Gyakran eléggé döntésképtelen tudok lenni, sajnos. :/
11 kérdés:
1. Kedvenc színed? - Minden színt szeretek, de a türkiz és a fekete a fav, mert utóbbi mindenhez passzol.
2. Kedvenc sorozat? - Bár mégcsak az első évadot néztem végig a nyári szünet alatt, de a Vámpírnaplók nagyon megfogtak.
3. Mennyi időbe telik megírnod egy részt? - Akár több órát is képes vagyok eltölteni vele a folytonos javítgatások miatt, mert gyakori, hogy nem vagyok megelégedve egy kifejezéssel és akkor az egész mondatot át kell gondolnom.
4. Kedvenc film? - A macskám, a családom és a fiúk hosszú ideig a bestem volt, de most azt hiszem áttértem Az apró bökkenő címűre. Apropó, ha nem láttad még, akkor okvetlen pótold be! ;)
5. Milyen zenéket szeretsz? - Persze, elsősorban 5SOS orrba-szájba. :D Egyébként minden félét szeretek a lényeg, hogy megfeleljen az ízlésemnek és megfogjon a dallama, bár a romantikusabbak talán közelebb állnak hozzám.
6. Van valami hobbid? - Elsősorban az írás. Esetleg a zene hallgatás, ha az hobbinak számíható? :D
7. Ki a kedvenced a 5SOS-ből? - Először Luke volt a kedvencem a 5SOS-ből, aztán áttértem Calumre, most pedig megint visszatértem a szöszihez. Nem tehetek erről, egyszerűen lehetetlen választani négyőjük közül! poor me :(
8. Valami cikis sztori? - Per pillanat semmi nem ugrik be, de biztosan volt már jó néhány kínos esetem.
9. Van tervben egy új blog? - Most kezdtem a Fire nevezetűt, de ugye tervek mindig vannak. ;)
10. Mit jelentenek számodra az olvasóid? - A világot azt hiszem, hisz nálkülük nem tartanék itt. :3
11. Egy dolog, amit nagyon szeretnél megkapni a jövőben? - Bár ezt nem hiszem, hogy kapnám, de nagyon szeretnék elutazni Amerikába vagy Angliába.
Emberkék, akiknek én küldöm a díjat:
Emily Night - Szerelem a láthatáron
Miss Edina - Hello Mr. Hemmings
Rivnyák A. Loretta - Wherever you are [Luke Hemmings Fanfiction]
Hope Higgings - Wrapped around your finger
Nirvana (bocsi, nem tudom az igazi neved, de így említetted magad a blogod chatjén) - Murder
2014. szeptember 13., szombat
21. fejezet: Tökéletesnél is tökéletesebb
Végre meghoztam az új részt, aminek remélem örültök és ha tetszett komiztok, vagy feliratkoztok, illetve csatlakoztok a FB-csoporthoz, aminek linkjét lejjebb megtaláljátok!
Örülnék annak is, ha benéznétek a Luke-os blogomra, aminek még kicsit az elején járok, de azért remélem elnyeri a tetszéseteket!
Ennyit szerettem volna, most pedig jöjjön a bejegyzés érdekesebb része. ;)
Jó olvasást! :*
FB-csoport: We need to be together
Luke-os blog: Fire
------------------------------------------------------------------------
Stella nemsokkal a hotelba érkezésünk után álomba szenderült. Mivel nem akartam őt felébreszteni, majd még hazacincálni, ezért felhívtam Nataliet.
- Jó estét, Natalie! - köszöntöttem, amikor felvette a telefont.
- Calum. Történt valami? - rémült meg.
- Nem semmi komoly, csak Stella itt van velünk a szállodában, viszont elaludt, mert elfáradt a vidámparkban és szeretném megkérdezni, hogy nem maradhatna-e akkor már itt? - magyaráztam.
- Hát, nem is tudom. 4 fiúval. Féltem őt! - gondolkodott.
- Nem lesz semmi gond - bizonygattam, hisz nem tennénk vagy tennék semmit sem, amire esetleg gondolhatott.
- Hát - kezdett bele mondanivalójába, majd csak pár perc múlva szólalt meg újra. - Ne, jó, de holnap hazakíséred! És aztán óvatosan! Bízom benned, Calum! - egyezett bele végül.
- Köszönöm. Viszhall és jó éjt! - nyomtam ki a telefont.
Visszamentem a srácokhoz, akik szintén kidőltek és már aludták az igazak álmát. Felráztam Stellát, hiszen dzsekiben és cipőben nem aludhat.
Lassan nyitotta ki mogyoróbarna szemeit.
- Ajj, hagyjál! - dünnyögte.
- Hé, gyere! Csak öltözz át! - ültettem fel.
Átvezettem a mosdóba. Ott leültettem a kád szélére, majd visszasiettem a hálóba, ahol elő kaptam a bőröndömből egy pólót.
A fürdőszobába lépve Stel csukott szemmel egy dalt dúdolgatott. Elmosolyodtam rajta. Nagyon aranyos volt. Félálomban lehetett. Na, mindegy attól még áttudom őt öltöztetni én magam is.
- Stella - böktem meg egy aprónyit, hogy legalább kinyissa szemeit. Felhúztam őt, így előttem állt. Leszedtem róla a dzsekijét.
- Emeld fel a karjaidat! - utasítottam.
Szerencsémre hallgatott rám. Lassan lehúztam róla bézs színű pólóját, aztán kigomboltam a nadrágját, ami lecsusszant formás lábairól. Nem mondom, hogy nem gyönyörködtem a látványban, hiszen Stellát még a tökéletesnél is tökéletesebb alakkal áldotta meg a sors.
Azt sem tudtam megállni, hogy ne érintsem meg őt, így végigsimítottam az oldalán.
- Ez csikiz - kuncogott lehunyt szemekkel, s azzal visszahozott a jelenbe és meggátolta, hogy elveszítsem a fejem. Gyorsan ráadtam a pólómat, ami formás combjai közepéig ért. Úristen, megőrjít ez a lány!
Visszaültettem a kád szélére, hogy lábbelijét és nadrágját is levehessem róla. Miután sikeresen kész lettem ezzel, visszavezettem a hálóba. A mackót a kanapéra ültettem, majd befektettem Stellát az ágyba.
Összehajtogattam az enyéimhez képest apró ruháit, majd a rózsaszín szőrmók mellé tettem. A bőröndömből elővettem magamnak egy alsónadrágot és egy rövid ujjú pólót. Ezután besétáltam a fürdőszobába, hogy felfrissítsem magam egy kellemes zuhannyal. Ezt végrehajtottam, aztán miután felöltöztem, visszamentem a hálóba.
Továbbra is aludtak mind a négyen. Befeküdtem Stella mellé, majd közel húzódtam hozzá és átkaroltam a hasát. Megnyugtató volt, hogy magam mellett tudhattam őt.
2014. szeptember 1., hétfő
20. fejezet: Ki lesz a következő?
Hali. :)
Megérkezett az új rész, amit nagyon remélek, hogy vártatok már és amit méginkább remélek, hogy tetszeni fog nektek. Nyilvánítsátok ki véleményeteket egy komment keretében és esetleg ha tetszik a történet, akkor iratkozzatok fel, illetve lépjetek be a FB-csoportba.
Jó olvasást! :)
FB-csoport: We need to be together
-------------------------------------------------------------------------------
Elindultunk a kijárat felé, viszont útközben megpillantottunk egy fotófülkét. Megiramoztuk, majd egyszerre öten, vagyis hatan ültünk be, hiszen Pinky kitesz egy embert. Én a padon foglaltam helyet. Jobb felemen Luke, a balon Calum ült. Luke előtt Mikey, a kiwi előtt pedig Ash térdelt. Köztük a nagy maci foglalt helyet. Csináltunk egy normális, mindenki mosolyog képet. Ezután elszabadult a pokol. Aki nem tudja, hogy mennyire őrültek vagyunk, az csak gondolja.
Sorban kiléptünk a szűk helységből. A gép kiadta a fotókat. Végignéztük azokat. Mindegyiken volt valami, ami viccesnek számít.
Elhatároztuk, hogy elmegyünk hozzájuk a szállodába. Kicsit hosszú útnak néztünk előbe, de ezzel mit sem törődve elindultunk. Félúton már nem bírtam cipelni a mackómat. Cal átvette tőlem, de nem sokáig vitte, mert találkoztunk néhány rajongóval, így Pinky visszakerült hozzám. Természetesen feltűnt a lányoknak a nagy rózsaszín plüss.
- Nagyon cuki ez a maci - szólt kedvesen egy kb. velem egyforma magasságú lány, majd a barátnőjével együtt hozzám léptek.
- Köszi - mosolyogtam.
- Honnan van? - kérdezte a magasabbik lány.
- Cal lőtte nekem - mondtam büszkén.
Hümmögött egyet, aztán így szólt:
- Készíthetünk rólatok egy képet? - kérdezte, majd meg sem várva a válaszom oda hívta Calumöt.
A kiwi beállt mögém, aztán körülfonta a hasamat hosszú karjaival. Tisztában volt vele, hogy fel fog kerülni a világhálóra, mégis megtette. Elvigyorodtam a kép kedvéért, bármennyire is frusztráló volt ez a két lány.
Pár perc múlva bővült a tömeg legalább tíz lánnyal, így teljesen kívülre szorultam. Bár a fiúk jól szórakoztak a rajongóikkal.
A villanykarónak döntöttem a hátam, miközben Pinkyt magamhoz szorítottam. Épp a mackó fejét bámultam, amikor egy alak lépett elém.
- Mi van köztetek Calummel? - szólalt meg az idegesítő magas lány, akivel nemrég volt szerencsém beszélni.
- Most épp jó néhány lépésnyi hely - vontam fel a szemöldököm flegmán nézve fel a lány szemébe. Nem hagyhattam, hogy gyengének nézzen.
- A kérdésemre válaszolj! - emeltem fel egy kicsit a hangját.
- Válaszoltam - vontam vállat.
- Mondták már, hogy mennyire ostoba vagy? - keményített be.
- Mondták már, hogy nagyon idegesítő vagy? - vágtam vissza.
- Mondták már, hogy csak egy ribanc vagy? - kezdett el sértegetni.
- Tessék? - döbbentem le.
- Jól hallottad. Csak egy ribanc vagy. Először Luke, aztán Calum ... Ki lesz a következő? - folytatta a mocskolásomat.
- Így gondolod? - gurultam be.
A lány csak bólintott egyet.
- Igen? - vontam fel a szemöldökém.
Mérgemben levágtam szegény Pinkyt a földre. A lányhoz léptem. Nagyon kevés hely volt köztünk. A képembe suttogta, hogy 'ribanc'. Na, ekkor nem kellett több. Nekiugrottam a csajnak, így a földre zuhantunk. Ő felsikított, én meg a hajába kaptam és tépni kezdtem. Fordultunk egyet, ezáltal ő volt fölényben. Elkapta kezeimet. Összefogta azokat az egyik kezével, a másikkal nekem támadt. Fordítottam helyzetünkön, amikor sikerült kiszabadítanom apró kézfejeimet. Nem akartam tovább verekedni, ezért felálltam, majd a kezemet nyújtottam a lánynak, hogy segítsek neki felállni, de ő ahelyett, hogy elfogadta volna, kigánycsolt, így a földre zuhantam. A lány feltápászkodott. Mellém lépett. Belémrúgott, aztán lehajolt hozzám. Bal kezével összenyomta az arcomat, s ezáltal picit felemelte a fejemet a földről.
- Látod, te vesztettél! - nézett haragosan és egyben büszkén a szemeimbe.
Visszalökte a fejemet, ahogy elengedte az arcomat. Elég nagyot koppant a koponyám a beton útnak lökődve.
- Az lehet, de Calum az enyém! - vágtam vissza neki.
Megfordult. Lenézett rám.
- Ne akard, hogy visszamenjek! - fenyegetőzött.
- Na, gyere! - álltam fel.
Közelített hozzám, mire én ugrottam, de nem értem el a lányt, ugyanis valami, vagyis valaki megakadályozott benne. Calum volt az. Elkapott hátulról úgy, hogy körülfonta a hasamat karjaival és teljes erővel szorított magához.
- Stella, nyugi! - próbált nyugtatgatni.
Arcát a nyakamba nyomta. Sikerült hatnia rám. Lehajtottam a fejem és apró kezeimet az övéire tettem. Kifújtam a levegőt. A kiwi lassan elengedett, ahogy a lányok is távolodtak tőlünk. A villanykarónál fekvő Pinkyhez lépkedtem, majd felvettem a földről.
- Na, menjünk! - indultam előre, mintha semmi sem történt volna.
Összeszorítottam a szemeimet. Fájtak a lány szavai és egyben a fejem, illetve az oldalam is, ahova kaptam egy kedves rúgást. Patakokban folytak könnyeim, miközben csak csendben lépkedtem az úton mögöttem a négy sráccal.
Muszáj volt megállnom a fejembe hasító fájdalom miatt. Pinkyt is elejtettem. Két kezemet a térdeimre tettem, így meggörnyedtem. Szaporán szedtem a levegőt.
- Stella! Minden okés? - guggolt mellém Cal. A többiek körbeálltak minket.
- Persze. Mindjárt-mehetünk-tovább - feleltem nyögve, minden szó után nagy levegőt véve.
Kiegyenesedtem, majd kifújtam a levegőt jó mélyről. Az oldalamhoz nyúltam és sántikálva folytattam utamat. Pinkyről Mikey gondoskodott.
Szerencsére nemsokára megérkeztünk a hotelbe, ahol minden levágtuk magunkat a két kétszemélyes ágy egyikére.
- Biztos, hogy minden rendben veled? - tette le mellém a macimat Mikey.
Csak bólintottam egyet, majd Pinkyt párnának használva elnyúltam az ágyon. Természetesen mellettem Calum, a másik ágyon pedig a három srác foglalt helyet.
Megérkezett az új rész, amit nagyon remélek, hogy vártatok már és amit méginkább remélek, hogy tetszeni fog nektek. Nyilvánítsátok ki véleményeteket egy komment keretében és esetleg ha tetszik a történet, akkor iratkozzatok fel, illetve lépjetek be a FB-csoportba.
Jó olvasást! :)
FB-csoport: We need to be together
-------------------------------------------------------------------------------
Elindultunk a kijárat felé, viszont útközben megpillantottunk egy fotófülkét. Megiramoztuk, majd egyszerre öten, vagyis hatan ültünk be, hiszen Pinky kitesz egy embert. Én a padon foglaltam helyet. Jobb felemen Luke, a balon Calum ült. Luke előtt Mikey, a kiwi előtt pedig Ash térdelt. Köztük a nagy maci foglalt helyet. Csináltunk egy normális, mindenki mosolyog képet. Ezután elszabadult a pokol. Aki nem tudja, hogy mennyire őrültek vagyunk, az csak gondolja.
Sorban kiléptünk a szűk helységből. A gép kiadta a fotókat. Végignéztük azokat. Mindegyiken volt valami, ami viccesnek számít.
Elhatároztuk, hogy elmegyünk hozzájuk a szállodába. Kicsit hosszú útnak néztünk előbe, de ezzel mit sem törődve elindultunk. Félúton már nem bírtam cipelni a mackómat. Cal átvette tőlem, de nem sokáig vitte, mert találkoztunk néhány rajongóval, így Pinky visszakerült hozzám. Természetesen feltűnt a lányoknak a nagy rózsaszín plüss.
- Nagyon cuki ez a maci - szólt kedvesen egy kb. velem egyforma magasságú lány, majd a barátnőjével együtt hozzám léptek.
- Köszi - mosolyogtam.
- Honnan van? - kérdezte a magasabbik lány.
- Cal lőtte nekem - mondtam büszkén.
Hümmögött egyet, aztán így szólt:
- Készíthetünk rólatok egy képet? - kérdezte, majd meg sem várva a válaszom oda hívta Calumöt.
A kiwi beállt mögém, aztán körülfonta a hasamat hosszú karjaival. Tisztában volt vele, hogy fel fog kerülni a világhálóra, mégis megtette. Elvigyorodtam a kép kedvéért, bármennyire is frusztráló volt ez a két lány.
Pár perc múlva bővült a tömeg legalább tíz lánnyal, így teljesen kívülre szorultam. Bár a fiúk jól szórakoztak a rajongóikkal.
A villanykarónak döntöttem a hátam, miközben Pinkyt magamhoz szorítottam. Épp a mackó fejét bámultam, amikor egy alak lépett elém.
- Mi van köztetek Calummel? - szólalt meg az idegesítő magas lány, akivel nemrég volt szerencsém beszélni.
- Most épp jó néhány lépésnyi hely - vontam fel a szemöldököm flegmán nézve fel a lány szemébe. Nem hagyhattam, hogy gyengének nézzen.
- A kérdésemre válaszolj! - emeltem fel egy kicsit a hangját.
- Válaszoltam - vontam vállat.
- Mondták már, hogy mennyire ostoba vagy? - keményített be.
- Mondták már, hogy nagyon idegesítő vagy? - vágtam vissza.
- Mondták már, hogy csak egy ribanc vagy? - kezdett el sértegetni.
- Tessék? - döbbentem le.
- Jól hallottad. Csak egy ribanc vagy. Először Luke, aztán Calum ... Ki lesz a következő? - folytatta a mocskolásomat.
- Így gondolod? - gurultam be.
A lány csak bólintott egyet.
- Igen? - vontam fel a szemöldökém.
Mérgemben levágtam szegény Pinkyt a földre. A lányhoz léptem. Nagyon kevés hely volt köztünk. A képembe suttogta, hogy 'ribanc'. Na, ekkor nem kellett több. Nekiugrottam a csajnak, így a földre zuhantunk. Ő felsikított, én meg a hajába kaptam és tépni kezdtem. Fordultunk egyet, ezáltal ő volt fölényben. Elkapta kezeimet. Összefogta azokat az egyik kezével, a másikkal nekem támadt. Fordítottam helyzetünkön, amikor sikerült kiszabadítanom apró kézfejeimet. Nem akartam tovább verekedni, ezért felálltam, majd a kezemet nyújtottam a lánynak, hogy segítsek neki felállni, de ő ahelyett, hogy elfogadta volna, kigánycsolt, így a földre zuhantam. A lány feltápászkodott. Mellém lépett. Belémrúgott, aztán lehajolt hozzám. Bal kezével összenyomta az arcomat, s ezáltal picit felemelte a fejemet a földről.
- Látod, te vesztettél! - nézett haragosan és egyben büszkén a szemeimbe.
Visszalökte a fejemet, ahogy elengedte az arcomat. Elég nagyot koppant a koponyám a beton útnak lökődve.
- Az lehet, de Calum az enyém! - vágtam vissza neki.
Megfordult. Lenézett rám.
- Ne akard, hogy visszamenjek! - fenyegetőzött.
- Na, gyere! - álltam fel.
Közelített hozzám, mire én ugrottam, de nem értem el a lányt, ugyanis valami, vagyis valaki megakadályozott benne. Calum volt az. Elkapott hátulról úgy, hogy körülfonta a hasamat karjaival és teljes erővel szorított magához.
- Stella, nyugi! - próbált nyugtatgatni.
Arcát a nyakamba nyomta. Sikerült hatnia rám. Lehajtottam a fejem és apró kezeimet az övéire tettem. Kifújtam a levegőt. A kiwi lassan elengedett, ahogy a lányok is távolodtak tőlünk. A villanykarónál fekvő Pinkyhez lépkedtem, majd felvettem a földről.
- Na, menjünk! - indultam előre, mintha semmi sem történt volna.
Összeszorítottam a szemeimet. Fájtak a lány szavai és egyben a fejem, illetve az oldalam is, ahova kaptam egy kedves rúgást. Patakokban folytak könnyeim, miközben csak csendben lépkedtem az úton mögöttem a négy sráccal.
Muszáj volt megállnom a fejembe hasító fájdalom miatt. Pinkyt is elejtettem. Két kezemet a térdeimre tettem, így meggörnyedtem. Szaporán szedtem a levegőt.
- Stella! Minden okés? - guggolt mellém Cal. A többiek körbeálltak minket.
- Persze. Mindjárt-mehetünk-tovább - feleltem nyögve, minden szó után nagy levegőt véve.
Kiegyenesedtem, majd kifújtam a levegőt jó mélyről. Az oldalamhoz nyúltam és sántikálva folytattam utamat. Pinkyről Mikey gondoskodott.
Szerencsére nemsokára megérkeztünk a hotelbe, ahol minden levágtuk magunkat a két kétszemélyes ágy egyikére.
- Biztos, hogy minden rendben veled? - tette le mellém a macimat Mikey.
Csak bólintottam egyet, majd Pinkyt párnának használva elnyúltam az ágyon. Természetesen mellettem Calum, a másik ágyon pedig a három srác foglalt helyet.
2014. augusztus 28., csütörtök
19. fejezet: Pinky
Hey. :D
Megérkezett az új rész, amit remélem vártatok már. Nagyon köszönöm a komikat és hogy egyre többen iratkoztok fel a blogra, illetve csatlakoztok a FB-csoport (ennek a linkjét lejjebb megtaláljátok)! Most is számítok egy-két ilyen "jelenségre"! ;)
Jó olvasást! :)
P.s.: Kezdtem egy új blogot, amelynek Luke a főszereplője. Lessetek be oda is! ;)
Új blog: Fire
FB-csoport: We need to be together
----------------------------------------------------
Amíg magányosan üldögéltem a padon, felléptem twitterre. Szokásosan szinte mindenki fent lógott. Már találtam is rólam és Calről egy-két posztot. Le volt fotózva a sapis eset és még az előbbi homlokpuszi is. Meglepően gyorsak a rajongók. Az egyik a bandával foglalkozó oldal még azt is kiírta, hogy per pillanat melyikünk mit csinál. Így szól a posztja: 'A srácok Stellával vannak a vidámparkban. A lány egy padon ül, a fiúk meg épp néhány rajongóval beszélnek.'.
Mosolyogva olvasgattam a különböző kiírásokat. Kb. tíz perce ülhettem ott, amikor a srácok is csatlakoztak hozzám. Mikey foglalt helyet mellettem, majd utána sorakoztak a többiek.
- Kockulsz? - karolta át a vállam Michael.
- Mi mást csinálhattam volna mindidáig? - néztem fel a készülékemből a mellettem ülő srácra.
- Ott maradhattál volna velünk - mosolygott.
- Nem szeretnék útban lenni olyankor - vontam vállat.
- Miért lennél útban? - érdeklődött.
- Hidd el, hogy a rajongóknak útban lennék - adtam meg neki a választ.
- Ezt most nem értem - rázta meg a fejét.
- Mindegy - mosolyogtam rá.
- Hát, jó - vont vállat most ő.
Kiléptem twitterről, így a hátterem jelent meg. Gyorsan lekódoltam, mielőtt Mikey meglátja, de elkéstem.
- Mutasd csak a háttered - nyúlt a telómért.
- Nem érdekes - csúsztattam bele gyorsan a zsebembe.
- Dehogynem - szuggerálta zöldes szemeivel a kis tarisznyát a nadrágomon.
Odakapott nagy kezével, hogy megszerezze. Apró kezeimmel próbáltam elszakítani a zsebemtől nagy mancsát.
- Mikey! - sikítottam. - Hagyj már! - kiáltottam rá.
- Michael! - szólt szigorúan a kiwi is.
- Elengedlek, ha megnézhetem - kezdett el üzletelni.
- Miért érdekel annyira? - szenvedtem tovább a kezével.
- Mert nem vagyok biztos benne, hogy jól láttam, ami láttam és szeretnék megbizonyosodni róla - magyarázta, mire sikerült megszereznie a készülékemet.
- Ajh! - hallattam egy csalódott hangot.
- De cukik! - bámulta a feloldatlan képernyőn látszódó képet. - Nézd már, milyen aranyosak! - nyomta Luke elé a telefonomat, amit folyton megnyomkodott, akárhányszor elsötétült a kijelzője. Féltem, hogy még a végén tönkreteszi.
- Jó kép - mosolygott kissé keserűen a szőkés srác.
Utána Ash-hez került a telefon.
- Helyesek vagytok - mosolygott, majd visszaadta a készülékem, így végre biztonságba került nálam.
- Amúgy nem úgy volt, hogy felültök ti is a hullámvasútra? - kérdeztem tőlük.
- Már mindegy - vontak vállat.
- Igazából itt már tegnap meg volt minden, csak gondoltuk, megnézünk titeket - magyarázta Ash.
- Értem - biccentettem, aztán a kiwihez fordultam. - Cal, te szeretnél még kipróbálni itt valamit?
Csak megrázta a fejét. Ekkor eszembe jutott, hogy szerintem Cal nagyon is tartozik nekem egy-két dologgal. Felpattantam a padról, aztán hozzá léptem. Megfogtam nagy kezét, majd húzni kezdtem.
- Hé, Stella. Mi az? - lépkedett mellettem.
- Majd meglátod - mondtam sejtelmesen.
Lekanyarodtunk egy kisebb ösvényre, ami úticélomhoz vezetett.
- Tadá - futottam a céllövölde elé, majd bemutattam Calnak a sátrat.
Elnevette magát, aztán odajött hozzám.
- Ezzel tartozol azért, hogy felültem veled a vasútra - néztem fel a szemeibe, amik sarkában összefutottak nevetőráncocskái.
- Mit lőjek? - vezetett közelebb a sátorhoz.
Körülnéztem, aztán kiszúrtam magamnak a nagy rózsaszín plüssmackót.
- Azt a nagy macit - mutattam rá.
- Okés, megpróbálom - mosolygott le rám Calum.
Előkapta a pénztárcáját, majd kifizette az első próbálkozását a céllövöldés emberkének.
Hat konzervdoboz volt piramis alakban felrakva. Az első dobásnál ledobott kettőt a tetejéről; a másodiknál még kettőt; viszont a harmadiknál csak egyet tudott.
- Hát, ez nem sikerült - nézett le rám.
- Akkor még próbálgasd! - mondtam parancsolóan.
Kifizette az újabb kört, aztán bepózolt a dobáshoz. Ekkor megcsörrent a telója.
- Felveszed? - pillantott rám.
- Persze. Hol van? - érdeklődtem, hogy merre találom a telóját.
- A nadrágom zsebében - adta meg a választ.
Odanyúltam érte, aztán gyorsan kikaptam a készüléket a szűk helyről. A telefon képernyőjére Mikey neve volt kiírva.
- Szia - szóltam bele kedvesen.
- Hello - köszöntött ő is. - Calum? - érdeklődött barátja után.
- Most épp nem ér rá. Komoly munkában van - feleltem viccesen.
- Oh.
- Ne gondolj semmi olyanra! - figyelmeztettem.
- Már késő - röhögte el magát.
Calumre pillantottam, aki épp akkor vette át a macimat a céllövöldés emberkétől. Elsikítottam magam örömömben, majd már a kiwi mellett is termettem.
- Köszönöm - ugrottam a srác nyakába.
Calum körülfonta hosszú karjaival a derekamat (a macimat nem tudom, hová tette).
- Köszi! Ügyes vagy! - hálálkodtam neki és dicsértem is meg egyben.
Lábaim újra a földhöz értek, így elengedtük egymást. Ekkor jutott eszembe, hogy Mikey-val még mindig tartott a telefonhívás. A kiwi kézébe nyomtam az iPhone-ját.
- Michael, mit szeretnél? - köszöntötte barátját. - Már megyünk... Oké - beszélt a készülékbe, aztán kinyomta. Én ezalatt levettem a céllövöldés sátor pultjáról a macimat. Nem valami kis darab. Jó, hogy átértem két karommal. Calum lenézett rám.
- Nagyobb, mint te - nevetett ki.
- Ha-ha - imitáltam nevetést, aztán büszkén kikerültem őt.
A kiwi röhögve jött utánam.
- Hagyd abba! - fordultam meg picit dühösen.
- Bocsi, csak - kuncogott tovább ellépkedve mellettem, miközben én megálltam.
Fejbe csaptam őt figyelmeztetésképp. Bevált.
- Hé! - fogta a fejét.
Mivel ő megállt, én meg újra útnak indultam, így ismét előre kerültem.
- Ja, hogy ez te vagy Stella - szólt Mikey, amikor hozzájuk értem. Utánam Cal is.
- Nem rosszból, de nagyobb a maci nálad - állapította meg Ash is.
- Jól van. Elég volt! Ne gyere már ezzel te is! - ültettem a medvét a padra. - Segítsetek választani neki egy nevet! - néztem végig rajtuk.
- A Maci találó lenne - szólt Mikey.
- Milyen különleges név - vigyorogtam.
- Calumtől kaptad, nem? - nézett a szemembe Luke.
Bólintottam egyet.
- Akkor legyen valami vele kapcsolatos a neve - tanácsolta.
- Hm... Legyen Pink Kiwi - fordultam Calumhöz.
A fiúk hangos nevetésben törtek ki, Cal pedig megrázta a fejét.
- Legyen csak Pinky - nézett mélyen barna szemeimbe.
- Pinky - ismételtem el utána. - Okés, ez jó lesz - mosolyogtam rá, ő meg viszonozta.
- Menjünk valamerre, mert már teljesen elzsibbadt a hátsóm - állt fel a padról Michael.
- Menjünk - kaptam fel a macimat.
Megérkezett az új rész, amit remélem vártatok már. Nagyon köszönöm a komikat és hogy egyre többen iratkoztok fel a blogra, illetve csatlakoztok a FB-csoport (ennek a linkjét lejjebb megtaláljátok)! Most is számítok egy-két ilyen "jelenségre"! ;)
Jó olvasást! :)
P.s.: Kezdtem egy új blogot, amelynek Luke a főszereplője. Lessetek be oda is! ;)
Új blog: Fire
FB-csoport: We need to be together
----------------------------------------------------
Amíg magányosan üldögéltem a padon, felléptem twitterre. Szokásosan szinte mindenki fent lógott. Már találtam is rólam és Calről egy-két posztot. Le volt fotózva a sapis eset és még az előbbi homlokpuszi is. Meglepően gyorsak a rajongók. Az egyik a bandával foglalkozó oldal még azt is kiírta, hogy per pillanat melyikünk mit csinál. Így szól a posztja: 'A srácok Stellával vannak a vidámparkban. A lány egy padon ül, a fiúk meg épp néhány rajongóval beszélnek.'.
Mosolyogva olvasgattam a különböző kiírásokat. Kb. tíz perce ülhettem ott, amikor a srácok is csatlakoztak hozzám. Mikey foglalt helyet mellettem, majd utána sorakoztak a többiek.
- Kockulsz? - karolta át a vállam Michael.
- Mi mást csinálhattam volna mindidáig? - néztem fel a készülékemből a mellettem ülő srácra.
- Ott maradhattál volna velünk - mosolygott.
- Nem szeretnék útban lenni olyankor - vontam vállat.
- Miért lennél útban? - érdeklődött.
- Hidd el, hogy a rajongóknak útban lennék - adtam meg neki a választ.
- Ezt most nem értem - rázta meg a fejét.
- Mindegy - mosolyogtam rá.
- Hát, jó - vont vállat most ő.
Kiléptem twitterről, így a hátterem jelent meg. Gyorsan lekódoltam, mielőtt Mikey meglátja, de elkéstem.
- Mutasd csak a háttered - nyúlt a telómért.
- Nem érdekes - csúsztattam bele gyorsan a zsebembe.
- Dehogynem - szuggerálta zöldes szemeivel a kis tarisznyát a nadrágomon.
Odakapott nagy kezével, hogy megszerezze. Apró kezeimmel próbáltam elszakítani a zsebemtől nagy mancsát.
- Mikey! - sikítottam. - Hagyj már! - kiáltottam rá.
- Michael! - szólt szigorúan a kiwi is.
- Elengedlek, ha megnézhetem - kezdett el üzletelni.
- Miért érdekel annyira? - szenvedtem tovább a kezével.
- Mert nem vagyok biztos benne, hogy jól láttam, ami láttam és szeretnék megbizonyosodni róla - magyarázta, mire sikerült megszereznie a készülékemet.
- Ajh! - hallattam egy csalódott hangot.
- De cukik! - bámulta a feloldatlan képernyőn látszódó képet. - Nézd már, milyen aranyosak! - nyomta Luke elé a telefonomat, amit folyton megnyomkodott, akárhányszor elsötétült a kijelzője. Féltem, hogy még a végén tönkreteszi.
- Jó kép - mosolygott kissé keserűen a szőkés srác.
Utána Ash-hez került a telefon.
- Helyesek vagytok - mosolygott, majd visszaadta a készülékem, így végre biztonságba került nálam.
- Amúgy nem úgy volt, hogy felültök ti is a hullámvasútra? - kérdeztem tőlük.
- Már mindegy - vontak vállat.
- Igazából itt már tegnap meg volt minden, csak gondoltuk, megnézünk titeket - magyarázta Ash.
- Értem - biccentettem, aztán a kiwihez fordultam. - Cal, te szeretnél még kipróbálni itt valamit?
Csak megrázta a fejét. Ekkor eszembe jutott, hogy szerintem Cal nagyon is tartozik nekem egy-két dologgal. Felpattantam a padról, aztán hozzá léptem. Megfogtam nagy kezét, majd húzni kezdtem.
- Hé, Stella. Mi az? - lépkedett mellettem.
- Majd meglátod - mondtam sejtelmesen.
Lekanyarodtunk egy kisebb ösvényre, ami úticélomhoz vezetett.
- Tadá - futottam a céllövölde elé, majd bemutattam Calnak a sátrat.
Elnevette magát, aztán odajött hozzám.
- Ezzel tartozol azért, hogy felültem veled a vasútra - néztem fel a szemeibe, amik sarkában összefutottak nevetőráncocskái.
- Mit lőjek? - vezetett közelebb a sátorhoz.
Körülnéztem, aztán kiszúrtam magamnak a nagy rózsaszín plüssmackót.
- Azt a nagy macit - mutattam rá.
- Okés, megpróbálom - mosolygott le rám Calum.
Előkapta a pénztárcáját, majd kifizette az első próbálkozását a céllövöldés emberkének.
Hat konzervdoboz volt piramis alakban felrakva. Az első dobásnál ledobott kettőt a tetejéről; a másodiknál még kettőt; viszont a harmadiknál csak egyet tudott.
- Hát, ez nem sikerült - nézett le rám.
- Akkor még próbálgasd! - mondtam parancsolóan.
Kifizette az újabb kört, aztán bepózolt a dobáshoz. Ekkor megcsörrent a telója.
- Felveszed? - pillantott rám.
- Persze. Hol van? - érdeklődtem, hogy merre találom a telóját.
- A nadrágom zsebében - adta meg a választ.
Odanyúltam érte, aztán gyorsan kikaptam a készüléket a szűk helyről. A telefon képernyőjére Mikey neve volt kiírva.
- Szia - szóltam bele kedvesen.
- Hello - köszöntött ő is. - Calum? - érdeklődött barátja után.
- Most épp nem ér rá. Komoly munkában van - feleltem viccesen.
- Oh.
- Ne gondolj semmi olyanra! - figyelmeztettem.
- Már késő - röhögte el magát.
Calumre pillantottam, aki épp akkor vette át a macimat a céllövöldés emberkétől. Elsikítottam magam örömömben, majd már a kiwi mellett is termettem.
- Köszönöm - ugrottam a srác nyakába.
Calum körülfonta hosszú karjaival a derekamat (a macimat nem tudom, hová tette).
- Köszi! Ügyes vagy! - hálálkodtam neki és dicsértem is meg egyben.
Lábaim újra a földhöz értek, így elengedtük egymást. Ekkor jutott eszembe, hogy Mikey-val még mindig tartott a telefonhívás. A kiwi kézébe nyomtam az iPhone-ját.
- Michael, mit szeretnél? - köszöntötte barátját. - Már megyünk... Oké - beszélt a készülékbe, aztán kinyomta. Én ezalatt levettem a céllövöldés sátor pultjáról a macimat. Nem valami kis darab. Jó, hogy átértem két karommal. Calum lenézett rám.
- Nagyobb, mint te - nevetett ki.
- Ha-ha - imitáltam nevetést, aztán büszkén kikerültem őt.
A kiwi röhögve jött utánam.
- Hagyd abba! - fordultam meg picit dühösen.
- Bocsi, csak - kuncogott tovább ellépkedve mellettem, miközben én megálltam.
Fejbe csaptam őt figyelmeztetésképp. Bevált.
- Hé! - fogta a fejét.
Mivel ő megállt, én meg újra útnak indultam, így ismét előre kerültem.
- Ja, hogy ez te vagy Stella - szólt Mikey, amikor hozzájuk értem. Utánam Cal is.
- Nem rosszból, de nagyobb a maci nálad - állapította meg Ash is.
- Jól van. Elég volt! Ne gyere már ezzel te is! - ültettem a medvét a padra. - Segítsetek választani neki egy nevet! - néztem végig rajtuk.
- A Maci találó lenne - szólt Mikey.
- Milyen különleges név - vigyorogtam.
- Calumtől kaptad, nem? - nézett a szemembe Luke.
Bólintottam egyet.
- Akkor legyen valami vele kapcsolatos a neve - tanácsolta.
- Hm... Legyen Pink Kiwi - fordultam Calumhöz.
A fiúk hangos nevetésben törtek ki, Cal pedig megrázta a fejét.
- Legyen csak Pinky - nézett mélyen barna szemeimbe.
- Pinky - ismételtem el utána. - Okés, ez jó lesz - mosolyogtam rá, ő meg viszonozta.
- Menjünk valamerre, mert már teljesen elzsibbadt a hátsóm - állt fel a padról Michael.
- Menjünk - kaptam fel a macimat.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)